Nem is olyan régen, talán októberben küzdöttem vele, volt szerencsem megtapasztalni, milyen olajozottan is működnek itt a hivatalok.

A dolog úgy kezdődött, hogy diploma után azon a tanszéken dolgoztam még két hónapot. Pontosan annyit, ameddig a diákstátuszom tartott, mert azt mondták a tanszéken, meg az adóhivatalnál, hogy így nem kell adót fizetnem. (Ugyanis itteni mértékkel nem volt annyi a fizetésem, hogy adót fizetve is megérje dolgozni.) 60 órát, ugyanazon a kutatáson, mint a diplomában, érdekes meló volt.

Már eleve úgy kezdődött a dolog - itt már sejtehettem volna, hogy nem megy az olyan egyszerűen -, hogy még az első hónapban találtam fix munkahelyet, ahova kellett volna a munkaügyi számom. Amit persze nem tudtam. Bementem a tanszékre érdeklődni, ahol közölték, hogy ők nem tudják, csak a könyvelés, de azok nem itt vannak, hanem messze, hívjam fel őket. De a titkárnő, aki felhívná őket, szabadságon van, és ő tudja, hogy kit kell hívni. Végül hosszas kutatás után találtam egy másik titkárnőt, aki felvitt egy harmadikhoz, akinek ez nem dolga, de miután látta, hogy kezdek aggódni, felhívta a könyvelést, és kiderítette, kinél kéne lennem. Sőt, még meg is kérdezte tőlük, ami kellett volna.

Itt ért a meglepetés... semmilyen papír nem érkezett be hozzájuk tőlem. Már hetedike volt... Ekkor én kb. idegösszomlás szélén - fizetés nélkül nehéz lakbért fizetni -, ő pedig felhívta nekem a személyzetiseket az egyetemen. Akiknél szintúgy nem volt a papírom. Nem is emlékeztek rá. A titkárnő, aki az ügyet intézné, még mindig szabadságon...

Az első titkárnő, aki segített, levitt, és elkezdett kutatni a szabadságon levő irodájában a papírom után, ugyanis ha nem ér be tizenötödikéig a papír, nem kapok fizetést... Megtaláltuk, a személyzetis visszaküldte, mert hiányzott egy fénymásolat, meg egy megerősítés arról, hogy a diploma egyenértékű. (megerősítést korábban megkaptam, ki is nyomtatták, de azt mondták, csak nekem, nem fog kelleni sehol... ja)

A második titkárnő felhívta a személyzetist, aki megengedte, hogy fénymásolás után átvigyem a papírokat. Átvittem, erre kidobálta a fénymásolatokat, hogy azok nem kellenek. Kibírtam, és nem kezdtem el a fejét az asztalba verni... végül is, még akartam tőle valamit. Megegyeztünk, hogy beviszem neki másnap a megerősítést a diploma miatt, és akkor ő azonnal elküldi a könyvelésre a cuccot. A megbeszéltük szép kifejezés, lényegében addig nem tágítottam, míg meg nem ígérte. Még egy mindjárt elsírom magam, mert nem kapok fizetést jelenetet is előadtam...

Aztán ez lerendeződött, megkaptam tizennyolcadikán a fizetési papírt, és mindenféle járulékot vontak le. Adót. Felhívtam a könyvelést, ahol közölték, hogy hiába vagyok beiratkozva még két hónapig, hiába vagyok diák, az nem számít, adót fizetni kell. Az se érdekelte őket, hogy az adóhivatal nem így gondolja. (Vajon adóbevalláskor vissza tudom még szerezni azt a pénzt? Az majd egy másik bejegyzés lesz, tartok tőle. Nagyjából 300  euróról van szó...) Ennyiben maradtunk, én kevésbé boldogan.

Azonban ez a megjegyzés, hogy onnantól, hogy diplomás vagyok, nem számítok diáknak az állam szemében, sötét gyanakvást ébresztett bennem. Mi van, ha akkor az otthoni biztosításom sem érvényes? (Átvett egy helyi biztosító, amíg diákstátuszom van.) Bebattyogtam a betegbiztosítómhoz, és elmeséltem neki a helyzetet. Négyszer, mire megértette. Kihangsúlyoztam, hogy már levontak tőlem 60 eurót... Azonnal kaptam egy kártyát. (Meg is lepődtem, valami működik... na, ahogy én azt elképzeltem...)

Ezek után elkezdtem utánajárni, hogy kell-e nekem Freizügigkeitsbescheinigung. (Kb. szabad mozgás jogát igazoló papírfecni). Elv Eu állampolgároknak nem kell, vagy mégis? A honlap nem volt egyértelmű. Felhívtam őket, de vagy kicsengett, és csak az üzenetrögzítő vette fel, vagy felvette a gép, és 10 perc alatt sem szabadult fel ügyintéző. Ezt játszottuk két hétig. A honlapon volt egy e-mail cím, oda írtam, azóta (két hónapja) sem kaptam választ.

Bemenni csak úgy nem lehet, mert előre, telefonon kell időpontot egyeztetni. Nekem meg október végéig el kellett intézni a dolgot, mert ha kell a papír, akkor addig kell beszereznem.

Bementem a városházára kínomban, bár nem az ő dolguk. Ott mondták, hogy oda menjek, ahova... ahonnan még semmi reakció nem érkezett. Ezt elmeséltem, lefénymásolta az útlevelem, és biztosított róla, hogy innentől semmi dolgom, igényli nekem. Nem akartam elhinni, háromszor rákérdeztem, de mondta, hogy de, így van. Jó... vártam két hetet. Semmi. Megint fel a honlapra, megnyitottak egy irodát, ahova be lehet menni ilyen esetekben bejelentkezés nélkül.

Bementem.

1. NEM kell a papír. (*morog*)

2. Megkapták az útlevél fénymásolatát, de ez nem igénylés. (*zöldül*)

3. Az igényléshez egy csomó dolog fénymásolata kell. Minden nálam volt. Ők nem fénymásolhatják le, nekem kell, majd vigyem be, de most zárnak, szóval pápá. (*veri a fejét a falba*)

Na, nem lett papírom.

Vissza a biztosítóhoz. Elv. mivel itt vonnak biztosítást, de van otthoni állandó lakcímem, bejelentett hosszabb távú külföldi tartózkodással, ezért az otthoni biztosító is teljes körű ellátást biztosít, fizetés nélkül. Ehhez egy igazolás kell az itteni biztosítóhoz. Mivel hazamentem diplomaosztóra, gondoltam, ezt is elintézem.

Megint be a német biztosítóhoz, elmeséltem nekik, hogy E106-ot kérnék az otthoni biztosításhoz. Hosszas telefonálgatás és értetlenkedés után az ügyintéző közölte, hogy az másra való, nekem E104 kell. Nem igazán akartam elhinni, mert nekem E106-ot mondtak, de azt nem adott. Mondta, hogy ha nem fogadnák el a 104-et, akkor küldjenek egy E107-et, amivel kikérik az E106-ot. (*sikít*) Jó.

Hazamentem. Bementem, nekik E106 kell. Fél órát osztott a hölgy a pult mögött, hogy milyen hülyék a németek e téren. Mondtam, hogy rendben, akkor írjanak egy E107-t és kérjék ki az E106-ot. Hát, ő nem írhat. Nekem kell. (*MII?*) Megírtam ott kézzel, hogy felhatalmazom őket stb. stb. Azóta még nem mertem rákérdezni, hogy megkapták-e az E106-ot...

Így azt kell mondjam, az ügyintézés pont olyan csodás, olajozott, szervezett és átlátható, mint otthon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.