Ez egy külön történet, vagy inkább rémálom. A normál árfekvésű lakásokra nagyon nagy a kereslet (lakásonként kb. 100-500 jelentkezőig fekvéstől függően), így az ember jól sejthetően közel nulla eséllyel indul.

Ha egyáltalán eljut odáig, hogy megnézheti a lakást (ami nehéz ügy, mert kb. két napos hirdetésnél általában már nem jut el odáig se, mert már van új lakó), akkor örülhet, mert gyors volt. Ha visszahívják, akkor már ledöbbenhet, mert ez egyáltalán nem jellemző. Általában kitöltetnek egy lapot az érdeklődőkkel: hol dolgozik, mennyit keres, mennyi pénze van a bankban, akar-e háziállatot tartani, stb. Jobb esetben a mell/csípő/derékbőséget nem kérdezik meg.

A papír kitöltésekor egy normál egyetemista pár már tudja, hogy esélye sincs, mert a beírt közös havi bevétel siralmas a tulaj szemében. Ebben az esetben vagy a szülők bérlik a gyereknek, és az ő bevételük elfogadható (bár sokan szóba se állnak egyetemistákkal), vagy az ember mehet a híd alá. Nagyon sok esetben a nem német állampolgárság is kizáró ok, mert félnek, hogy nem tudják behajtani a nem befizetett lakbért.

Itt az ember vagy kétségbeesik, és elkezd egy kellemes, matracos híd alatti otthonról álmodozni, vagy elkezd az ismeretségi körében érdeklődni. Kb. ilyen udvarias formában:

- Olyan szép a lakásotok. Mennyit fizettek érte? ... Oh, az nem is sok. Magas télen a fűtésszámla? Nem? ... Milyenek a szomszédok? ... És, nem tervezitek, hogy kiköltöztök? Tudod lakást keresünk...

Jobb esetben a barát csak megértően bólint, és mély együttérzéssel egy üveg sör mellett hosszúra nyújtva elmeséli a saját lakáskeresési kálváriáját, majd az ember bánatosan távozik (a híd alatti matrac képe egyre erősödik), és a barát elégedetten fekszik le aludni, mert neki van lakása... Rosszabb esetben megsértődik.

Ebben a fázisban az ember vagy hazudik (pl. több fizetést) vagy ismeri az előző bérlőt, akinek a tulaj ad a szavára. (Mi az utóbbi módon jutottunk lakáshoz...). A hazugság necces, mert a tulaj sok esetben kéri az elmúlt három hónap fizetési igazolását... (és ha az ember nem adja oda, akkor egyértelműen nem kapja meg a lakást. A tulaj diktál.)

És végül, ha  az egészen átverekedte magát az ember, és még mindig esélyes, akkor a tulaj kitöltet vele egy lapot, hogy megengedi, hogy a Schufánál lekérdezzék az adatait. (Kb. mint a magyar rossz adós lista). A nemleges válasz esetén az előbb már említett következmény egyértelmű.

Ha a tulaj minket választott, van szerződés, akkor jön még a java. Kaució min. 2-3 hónap (kb. 1000-1500 euró). Egybe fizetve. A bútorok átvétele – amik egyébként rondák, rosszak, de ha nem veszi át az ember, a már fent említett következmény ismét életbe lép  -  újabb kb. 1000-2000 euró. A beépített konyha átvétele, kb. 1800-2500 euró.

Ha az embernek hihetetlen szerencséje van, találhat persze lakást beépített konyha, bútor nélkül, alacsony kaucióval, csak az esélye, hogy őt választja a tulaj kb. annyi, mint amennyi a lottón való ötösnek. Aki ilyen lakást kap, kezdjen el sürgősen lottózni, és a tippért kérek tíz százalék jutalékot.

Ha mindezen túl van a szerencsétlen áldozat, akkor következik a bürokrácia. Lakcímbejelentés – külföldieknek szigorúan útlevéllel -, ahol azt is megkérdezik, milyen vallást követ a páciens. Merthogy ez itt nem magánügy, a levonások között szerepel az egyházi adó, szépen feketén-fehéren a fizetési papíron... Mikor először megkérdeztek, majdnem elküldtem valahová a kedves pultost, hogy mégis, mi köze hozzá, hogy mi a vallásom? De mivel csak a munkáját végezte, válaszoltam, és utólag kiderült, ez itt teljesen normális eljárás...

Ezután át kell jelenteni az összes órát (villany, gáz,  víz), bekötni az internetet, telefont (ez egy külön posztot érdemelne), kötni biztosítást (ez is benne van a szerződésben, kötelező megkötni) stb.

Sok szerencsét annak, aki Dél-Németországban lakást szeretne bérelni...

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.