Már egyszer elkezdtem egy blogot írni, de aztán valahogy elakadtam, és el is felejtettem, illetve szörnyen lusta voltam folytatni. Megpróbálom még egyszer, remélhetőleg ezúttal tovább tart a lelkesedés.

--

Ma minden összeesküdött ellenem.

Már eleve úgy kezdődött, hogy 6:30 helyett 7:30-ra állítottam az órát, csak 7-kor felébredtem, és észrevettem.

Nemrég felfedeztem, hogy van egy vonat 8 óra előtt, amivel még éppen beérek a munkába. Jó esetben 15 perccel korábban, mint ahogy muszáj lenne. Így, bár elaludtam, még volt esélyem beérni. 10 perccel vonatindulás előtt már az állomáson toporogtam... sőt, még 10 perccel vonatindulás után is. A vonat viszont még véletlenül sem járt arra.

Ekkor már kezdett gyanús lenni a dolog, mivel nem írtak ki és nem mondtak be semmit, pedig itt ált. még három perc késést is kiírnak. Eltelt további 3 perc, és az eddig legalább ott szereplő kiírást (az eredtit, amikor ugye ment volna a vonat) egyszerűen lecserélték egy másik vonatra. Bemondani továbbra sem mondtak be semmit.

Ha nem hallom magam körül a békésen - bamba, álmos képpel - várakozó németek egy-egy elmormolt szavát, határozottan nem hittem volna el, hogy nem Kelenföldön vagyok. Már csak a

"Tájékoztatjuk kedves utasainkat, hogy a Budapest Déli pályaudvarról Komáromon át Győrig közlekedő személyvonat előreláthatólan 120 percet késik."

című örökzöld hiányzott háttérzajnak.

Némi rémült nézelődés után - tekintve, hogy ha nem érek be, leszedik a fejem  (ált. nem, de ma dolgom volt reggel) - bevonultam a jegypénztárhoz, és megkérdeztem, hogy mi történt a vonattal. A pénztáros közölte, hogy oda márpedig nem ment volna vonat, ahova én mennék. Én közöltem, hogy az kizárt dolog, mert egyrészt tegnap is ezzel utaztam, másrészt ma is ki volt írva, csak leszedték, harmadrészt az A0-s méretű tájékoztató táblájukon világosan szerepel. Mivel nem akart hinni nekem, és a mögöttem levő sietett, elkezdett osztani. Már a mögöttem levő 50-es jól szituáltnak látszó - nem éppen - úr. Miszerint én hülyeségeket beszélek, képzelődöm, és ezek még a finomabb dolgok voltak. Ha nem aggódtam volna, és nem lett volna sürgős az információ, lehet, hogy átharapom a torkát.

Végül, miután nem tágítottam, a pénztáros megnézte interneten a menetrendet, és belátta, hogy igazam van, felhívta az állomást, ahonnan a vonat jönne, és kiderítette, hogy 20 percet késik. Az úr bájosan hallgatott mögöttem. És még ránk mondják, hogy balkán...

Így visszasétáltam a peronra, és megbeszéltem az összes ott várakozó utassal a helyzetet - ezt viszont szeretem itt, barátságosak, és lazán leállnak beszélgetni az állomáson, ha ilyesmi van. Persze, rájuk jellemező módon - ez megint nem szeretem - nagyjából 5 perc után átváltott a dolog a Deutsche Bahn rémtetteinek felsorolásába... nem tudják megbecsülni, ami van, utazzanak egy kicsit nálunk vonattal.

(DB: 4 hónapja vonatozom minden nap 140 km-t - kb. 130 vonatozás eddig -  és eddig három vonat késett. A vonatok tiszták, halkak, van rajtuk fűtés, reggelente körbemegy valaki friss kávéval, amit normális pohárból árulnak. Van ülőhely. Van világítás. Az ellenőr udvarias, és köszön.)

Tíz perc késéssel értem be a melóhelyre, ahol elsőként a főnökbe botlottam - miért is lenne szerencsém? -, aki épp az én feltételezett hiányzásom miatt akart menni valahova elintézni valamit helyettem. Egyébként soha nem ellenőrzi, hogy mikor jövünk vagy megyünk, és még soha nem késtem. Eddig.

Vajon hazafelé dugóba kerül majd a vonatom?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.